Gottlieb Daimler feltalálja a tehergépkocsit, és ezzel lefekteti a 20. század rohamos fejlődésének alapkövét. Ekkortól a tehergépkocsi áll helyt mindenütt, ahová nem ér el a vasúthálózat, és lovaskocsival nem lehet eleget szállítani. Gottlieb Daimler és Carl Benz felismeri az igényt, és megragadja a lehetőséget: megkezdődik a szállítás korszaka.
Transport Magazine
A tehergépkocsi 125 éve.
A motorkocsitól a rövid
orrú teherautóig.
Világrengető ötlet.
1896: Az első motoros tehergépkocsi.
Tekintélyes négy lóerő egy liter lökettérfogattal, szíjhajtással, egyszerű súrlódó fékkel, vasabroncsos kerekekkel és még jól kivehetően a kocsira emlékeztető felépítménnyel: habár a fogatot Phönix névre keresztelték, Gottlieb Daimler találmánya kezdetben nem éppen istenként emelkedett elő a hamvaiból. Mégis: az alapkövet lefektették, a tehergépkocsi napvilágot látott. Az első darabokat Angliába adták el. Az előírás értelmében használatához hárman szükségesek: ketten vezetik a gépkocsit, a harmadiknak egy piros zászlóval a kezében előtte kell futnia.
Mindeközben Carl Benz figyelme a „szállítókocsira” – mai nevén „transzporterre” irányul. Az elsőként legyártott gépkocsi – egyhengeres (5 lóerős) motorral, háromfokozatú sebességváltóval és 300 kilogramm hasznos terheléssel – Franciaországba, egy párizsi áruház tulajdonába került.
A nehéz Benz premierje.
1900‑tól Carl Benz tehergépkocsikat is felvesz a kínálatba. A hat lóerős egyhengeres motort 1.250 kilogramm hasznos terhelésre méretezik, a 2,5‑tonnás modellhez tíz lóerős egyhengeres motort irányoznak elő, az 5‑tonnás modell pedig 14 lóerős kéthengeres „Contra” motorral büszkélkedik. A Benz‑tehergépkocsi jellegzetessége a lánchajtás, míg Daimler inkább a szíjhajtást kedveli.
Az SAG a Benz‑hez kerül.
1905‑től új szereplőként piacra lép a főként tehergépkocsikkal foglalkozó Süddeutsche Automobilfabrik GmbH – röviden SAG. Alig néhány év után a Benz & Cie. tulajdonrészt szerez a vállalatban, majd végül az egészet megvásárolja. Szerencsére, mivel a saját mannheimi gyára túlságosan leterhelt, mintsem hogy nagyobb mennyiségben tudna tehergépkocsikat gyártani. A „Benz‑Werke Gaggenau” névre átkeresztelt egykori SAG‑telephely ma a világ legrégebbi tehergépkocsi-gyára, és még ma is központi szerepet játszik a Mercedes‑Benz tehergépkocsi-gyártásában.
1926
Innentől együtt:
a Daimler‑Benz AG.
A termelés nő, a konkurencia nem alszik: 1926‑ban a Daimler‑Motoren-Gesellschaft és a Benz & Cie. a Daimler‑Benz AG‑ben egyesíti erőit. Az előző évben ketten együtt több mint 6.000 tehergépkocsit gyártottak, és 15.000 főt foglalkoztattak a mannheimi, a gaggenaui, az untertürkheimi, a Berlin‑Marienfelde‑i és a sindelfingeni gyárban.
Az egyesülésre optikailag egy új védjegy teszi rá a pecsétet: a Daimler Mercedes‑csillagát és a Benz babérkoszorúját köti össze.
A dízel térhódítása.
1923‑tól nagy feltűnést keltenek a Benz & Cie dízelmotorjai. Szélesebb körben elterjedni azonban csak azután tudnak, hogy Robert Bosch befecskendezőszivattyúi 1927‑ben sorozatéretté válnak. A diadalmenet innentől feltartóztathatatlan: A dízelmotor a nehéz tehergépkocsik, köztük a Mercedes‑Benz L 5 és a könnyebb szegmens, a Lo 2000 esetében egyaránt alapfelszereltség. Az utóbbi rendkívül jól fogy, még a távoli Kínából is érkeznek rá megrendelések.
1949
Sziklaszilárd – az L 3250.
A háború végén lassan magához tér az autógyártás. A Daimler‑Benz jön ki 1949‑ben jön ki az első új modellel, amely telitalálatnak bizonyul. Ez többek között az új OM 312 dízelmotornak is köszönhető. Nagy teljesítményű és takarékos, kiváló futású. 1954‑től ezenkívül turbófeltöltővel is kapható.
Az L 3250 azonban rendkívül stabil felépítésével már eleve kielégíti a kor igényeit. Ráadásul a legtöbb személygépkocsit is megelőzi egy funkciójával, nevezetesen a fűtéssel.
1957
A „százlábú” LP 333.
1958‑ban hatályba lépnek az úgynevezett Seebohm‑törvények, és drámaian korlátozzák a súlyokat és a méreteket. A Mercedes‑Benz a 16‑tonnás LP 333‑mal kész megfelelő választ adni. A maximális hasznos terhelésre hangolt „százlábú” honosítja meg az orrkormányos elvet. A két kormányzott elsőtengely, a kiváló csillapítás, a jelentősen javult kormányozhatóság, az egytárcsás száraz tengelykapcsoló és az első szériakivitelű motorfék – a közvetlenül az ülések mellett elhelyezett motor zajszintjétől eltekintve az LP 333 a lehető legkorszerűbb.
1959
A rövid orrú tehergépkocsik meghódítják a világot.
Alig akad más tehergépkocsi‑típus, amely olyan hosszú időn át sikeres maradt, mint a Mercedes‑Benz rövid orrú tehergépkocsik: Rendkívül masszívak, nagy a hasznos terhelésük, nagy menetkényelmük és modern műszaki megoldásaik, köztük a szinkronizált ötfokozatú sebességváltó révén meghódítják a német piacot, és sok évre a legsikeresebb exportcikké válnak. Az utolsó példány Wörth‑ben a 90‑es évek derekán gördült le a szalagról! A gépkocsik sikeres szinte példátlan, és a világ minden táján ma is megbízhatóan teszik a dolgukat.
Fotók: Daimler AG