A Poul Michelsen cég naponta szállít élelmiszereket a Feröer-szigeteken. 2020 óta jelentősen lerövidülnek a cég útjai – egy látványos alagút köti össze a szigetvilág két legnagyobb szigetét.
A rövidítés.
„Kanska” – „talán”: Aki a Feröer-szigetekre látogat, az ezt a rövid szót gyakran hallja majd. „Ha reggel felébredünk, akkor gyakran csak azt tudjuk, hogy aznap „talán” csinálunk valamit” – mondja Poul Michelsen. Ennek oka egészen egyszerűen az őstermészet: Az észak-atlanti térség időjárása olykor egyetlen vonallal húzza át az összes gondosan kidolgozott tervet. „Egy napsütéses reggel után egy viharos délelőtt és egy ködös délután is következhet” – mondja Michelsen. Ennek ellenére a 77 éves férfi közel 50 éve foglalkozik egy olyan üzlettel, amelyet egy „talán”‑nal nehéz lehet elintézni: Az általa alapított PM vállalat szupermarketekbe, üzletekbe, éttermekbe és hajókra szállít élelmiszert.
Ezen felül a PM felelőssége annak biztosítása, hogy a tejtermékeket naponta 11 óráig kiszállítsák. „A tejtermékek rövidebb ideig tarthatók el, mint más élelmiszerek” – mondja Poul Michelsen. „Vásárlóink nap mint nap frissen várják ezeket, és a lehető legkorábban.” Például Klaksvik városában, a szigetcsoport északkeleti részén. „Évszaktól függően így egy körút akár három órát is igénybe vehet” – mondja Poul Michelsen. Hanus Egholm gépkocsivezető 22 éve járja ezt az útvonalat: „Kezdetben még egy kompjárat is volt, ezért még korábban ki kellett mennem – és hogy a kompok tényleg szállítottak‑e, az sem volt biztos.” Az elmúlt évtől a sofőrök és a teherautók 50 perc alatt megjárják az utat: az Eysturoyartunnel nevű ambiciózus infrastruktúraprojektnek köszönhetően.
Az Eysturoyar-alagút.
A kiszámíthatatlan időjárás nehezíti az áruforgalmat Feröer két legnagyobb szigete között: Stremoy és Eyturoy között. Az Eysturoyar-alagút tehermentesítést biztosít. A robbantott előhajtással, a robbantás és a fúrás kombinációjával kivitelezett alagút kb. 11 kilométert hidal át, és közben akár öt százalékos lejtőése is lehet. Az alagút megépítéséhez több mint egymillió köbméter sziklát mozgattak meg. A két évig tartó építkezés során a teherautók 138.000 fordulót tettek meg az anyag elszállításához. Ezután következett a kiépítés: Többek között 40.000 köbméternyi fröccsöntött betont használtak fel, és mintegy 150 kilométer kábelt fektettek le.
189
méterrel a tengerszintszint alatt van a Eysturoyar-alagút legmélyebben fekvő pontja.
Bejárat.
Hanginstalláció.
Körforgalom.
Friss élelmiszer minden szigetre.
„Szeretnénk mindenre felkészülni” – mondja Michelsen. „Ezért 1974 óta csak Mercedes‑Benz van a járműparkban.” Jelenleg az Arocs és Actros sorozat 12 modelljét használják, amelyeket rendszeresen cserélnek. „A teherautók kb. hat évig maradnak a járműparkban, ami azt jelenti, hogy átlagosan 1,5 évente állítunk üzembe egy új Mercedes‑Benz teherautót,” mondja Michelsen, aki az Arocsnál a 3263‑as változatra tér át – a csúcsmotorizálásra. „A terepek és az utak kihívást jelentenek, ezért a lehető legtöbb erőre és ezzel együtt az elérhető legjobb fékekre van szükségünk.” A teherautók együtt naponta mintegy 1.000 kilométert tesznek meg. Ez csak a nem‑feröeriek számára tűnik kevésnek, íz itt élők azonban ismerik a szigetek földrajzi és meteorológiai adottságait. „A lehető legjobb felszerelésre van szükségünk, amit beszerezhetünk,” mondta Michelsen.
„Több mint 40 éve csak Mercedes‑Benz teherautókat használunk.”
A szigetek fővárosában, Tórshavnban született, és már korán elhatározta, hogy élelmiszert fog forgalmazni. Az elindulás Michelsen által megélt híres története – a garázsból – még akkor is igaz, ha az ő esetében az indulás egy pincéből történt, amely kezdetben az ő, a felesége és két munkatársa irodájaként szolgált. A vállalat azóta már erősen kiterjeszkedett. „Amikor elkezdtem, csak kétféle élelmiszer volt a szigeten: friss áruk és szárított termékek. De szerettem volna sokszínűvé tenni”, mondja Michelsen, aki feláll és a raktár felé veszi a irányt.
A villástargoncák ide‑oda járnak, az alkalmazottak gyümölcsből, hűtött és fagyasztott árukat készítenek össze – tipikus jelenet az élelmiszerligosztika világából. Éppen csak 700 kilométerre a norvég partoktól, az észak-atlanti térség kellős közepén. „Hetente kétszer két 40‑lábas konténert kapunk friss élelmiszerekkel és hűtött termékekkel”, mondja el Michelsen. Ehhez jár egy kis kiegészítés: „Ha a hajók terv szerint érkeznek.”
Pontosan érkezve.
Az Eysturoyar-alagút a harmadik és a legújabb alagút, amely megbízható, időjárástól független kapcsolatot biztosít a Streymoy és az Eystmoy sziget között. A legmélyebb pontján ehhez mintegy 189 méterrel az Atlanti-óceán felszíne alatt haladva. A szigetek mostanáig legnagyobb infrastrukturális projektjének megvalósítására eddig 360 millió eurót fordítottak.
5000
jármű halad át naponta az Eysturoyar-alagúton.
A Feröer-szigetek.
A szigeteken több mint 52.000 feröeri él, és a népesség gyarapodik. Ez magas születési arányt, Dániából érkező bevándorlókat és olyan feröerieket jelent, akik külföldön töltött éveik után térnek haza. A körülbelül 42.000 bejegyzett jármű (ebből 2021‑es adatok szerint mintegy 4.700 tehergépkocsi) is a határozott mobilitásra utal. A munkahelyek legnagyobb része a fővárosban, Tórshavnban koncentrálódik. Az alagút 30 perccel csökkenti az utazási időt, a főváros és Eysturoy között. Az ingázók számára így különösen vonzóvá válnak az ottani helyek.
„Erős motor és tökéletes fékek – az Arocs 3263 ideális megoldás az igényeinkhez.”
Játszd ki az időjárást.
A Feröer-szigetcsoport 18 szigetből áll, amelyeket általában kompok kötnek össze egymással. Ehhez csatlakozik még az egyetlen híd – ez az építési forma azonban túlzottan ki van téve a természet erőinek ahhoz, hogy egy komoly alternatívát jelentsen. Egyes szigetek csak helikopterrel érhetők el. Sőt, a repülés még olcsó is. „Minden esetre néhány dolgot ki lehet bírni”, – mondja Michelsen. „A helikopterek még olyan időben is repülnek, amítől az utasok teljesen összerázódnak.”
Az új alagút kényelmesebb – és egy világviszonylatban os egyedülálló látványosság is: A tenger alatt a forgalom egy körforgalomon halad át itt. Nem akármely helyen, hanem a szigetcsoport földrajzi középpontjában. A feröeriek rájöttek, hogyan csinálnaka ebből élményt: A csomópont hangulatos kivilágításáról egy művész, Tróndur Patursson művész gondoskodott. Az elrendezés része egy 80 méter hosszú acél plasztika, amely az életnagyságú alakokat árnyképként jeleníti meg. A Patursson ezzel egy feröeri hagyományt elevenít fel: Több száz ember fogja meg egymás kezét, és sötétségtől kifutnak a fényre.
Egy gondolat, amelyből Poul Michelsen is sokat profitálhat. „Megmutatjuk, hogy nagyszerű ötleteket valósíthatunk meg, ha együtt dolgozunk rajtuk” – mondja a feröeri, aki nemcsak vállalkozóként, hanem sportolóként is aktív volt. A „talán” így határozhatja meg a feröeriek mindennapjat – az ötletek kidolgozása és megvalósítása során úgy tűnik, hogy más szót részesítenek előnyben: „meghatározott”.
Fényképek: Sebastian Vollmert
Videó: Martin Schneider‑Lau